Kneževina Gornja Ugarska

Izvor: Wikipedija
Prijeđi na navigaciju Prijeđi na pretraživanje
Politički zemljovid srednje Europe 1683. godine.

Kneževina Gornja Ugarska[1] (mađ. Felső-Magyarországi Fejedelemség, tur. Orta Macar, nje. Fürstentum Oberungarn[2], slk. Hornouhorské kniežatstvo i Stredouhorské kráľovstvo) je bila kratkotrajna osmanska vazalna država kojoj je na čelu bio Mirko Thököly.[1] Turski ga izvori nazivaju kraljevstvom, dok je sam Thököly nazivao se knezom.

Sjedište je bilo u Košicama. Prostiralo se u predjelima Gornje Ugarske, što je područje današnje Slovačke, Mađarske, Rumunjske i Ukrajine. Osnovana je 19. studenoga 1682. godine.[3] Osmanlije su Thökölya postavile za kneza ove tvorevine.[1] (tur. Muin-i Ali Osman'a itaat üzereyim emre, Kral-ı Orta Macar'ım ki namım Tökeli İmre) Uvjet je bio da osmanskim gospodarima plaća 20.000 zlatnika godišnje.[4] (40.000 pjastera).[5] Godine 1685. Thököly je poražen u bitci kod Prešova te su ga Osmanlije zatočile zbog toga što je prethodno pregovarao sa carem Svetog Rimskog Carstva Leopoldom I. te je njegova državina prestala postojati. Nadnevkom prestanka postojanja uzima se 15. listopada 1685. godine.

Izvori[uredi | uredi kôd]

  1. 1,0 1,1 1,2 Thököly, Imre (Mirko, Emerik), Proleksis enciklopedija LZMK. Ažurirano: 10. rujna 2014. Pristupljeno 26. srpnja 2016.
  2. Thököly von Késmárk, Imre Graf, Biographisches Lexikon zur Geschichte Südosteuropas, Institut za istraživanje istočne i jugoistočne Europe Sveučilišta u Regensburgu
    "Das Fürstentum Oberungarn brach zusammen, und Th. wurde im Frühjahr 1685 ..."
  3. J. János Varga, A fogyó félhold árnyékában, Gondolat, Budapest, 1986, p. 31
  4. http://mek.oszk.hu/01800/01885/html/index1.html
  5. Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet története (A mohácsi vésztől napjainkig) Thököly és a magyar szabadság és alkotmány, mek.oszk.hu, Történelmi apologetika, V. kötet, 2002., str. 150.-151., ISBN 963-8283-00-9 Ö, ISBN 963-8283-05 nevaljani ISBN X, iz teksta osmanskog sultana Mehmeda IV. od 10. kolovoza 1682.
    "Késmárki Thököly Imre, kinek vége boldog legyen, követet küldött portánkhoz: felséges ajtóküszöbünknek, melyen a paradicsom lótuszvirága nő, szolgálatait felajánlotta és könyörgött nekünk, hogy őt évenkénti 40.000 piaszterért Magyarország urául ismerhessük, melynek lakosai azon éppen, mint Erdélyéi, mindenha boldog szolgáink közé számíttatnak"